国境なき『百人一首』

A projekt rövid leírása

Azért kezdtünk bele ebbe a projektbe, hogy kiadhassuk a Száz költő egy-egy verse (Hjakunin issu) című klasszikus japán versantológia értelmezéssel ellátott magyar fordítását. A fordítással elkészültünk és a kiadóval (Balassi Kiadó) is megegyeztünk a feltételekről. A költségek azonban minket terhelnek, ezért számítunk az Önök szíves közreműködésére. Az alábbiakban összefoglaltuk a projekt tartalmát. Nagyon örülnénk, ha támogatásukkal segítenék a japán irodalom ily módon történő hazai terjesztését.

 

A fordítók

Fittler Áron

Magyarországon, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán végzett japán nyelv és irodalom, illetve magyar nyelv és irodalom szakon, majd 2011-ben ment Japánba. Ott az Ószaka Egyetem posztgraduális képzésén 2013-ban japán nyelv és kultúra master, majd 2016-ban PhD fokozatot szerzett. Jelenleg egyetemi tanár a Vaszeda Egyetemen (Tokió), japán irodalom kutatásával és fordításával foglalkozik. 2020-ban elindította az évente megrendezésre kerülő “Vaka a világban – A japán kultúra befogadásának vizsgálata soknyelvű fordításokon keresztül” című workshoppot, amelynek fontos szerepe van a vaka-irodalom fordítói és kutatói közösségének összefogásában.

 

Károlyi Orsolya

Magyarországon, a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán végzett japán nyelv és kultúra szakirányon. Ő alapította meg hazánkban az első karuta-egyesületet. 2015-ben ment Japánba, ahol vaka-költészetet kutat, különös tekintettel a Száz költő egy-egy versére. Többek között Magyarországon és Párizsban tartott előadást az antológiáról, részt vállalva annak terjesztésében. 2019-ben a Dósisa Női Egyetemen szerezte PhD fokozatát (japán nyelv és kultúra). Egyetemi évei óta érdeklődik a műfordítás iránt, szakdolgozatában és MA dolgozatában a tanmesék fordításáról írt. 2015-ben találkozott Fittler Áronnal, ekkor határozták el, hogy elkészítik a Száz költő egy-egy versének értelmezéssel ellátott magyar fordítását.

 

 

A könyv címlapjának és hátsó borítójának képei

Az ausztrál festőművész, Monika Viktoria festette a könyv számára. Mindkét kép a Száz költő egy-egy versében található költeményeken alapul.

 

Mi is az a vaka?

Ezek a rövid, mindössze 31 szótagos (a japán nyelvben 31 morás) költemények kellemesen hangzó, szép szavakkal kifejezett üzenetek. Vannak, amelyek egy-egy gyönyörű tájkép kicsinyített másai, vagy ráébresztemek a természet körforgására, az idő múlására.

 

人はいさこころもしらず故郷ははなぞむかしの香ににほひける

hito va isza                                   Emberek szívét,

kokoro mo sirazu                        bizony, nem ismerni ki!

furuszato va                                 Kedves régi lak:

hana zo mukasi no                      lám, virágok illata

ka ni nioikeru                                épp olyan, mint hajdanán!

 

Ki no Curajuki híres vakája arról szól, mennyire megismerhetetlen az emberi szív. Talán mindannyian éreztünk már hasonlót, nem? Ebből is láthatjuk, hogy egy-egy vaka nem csupán az adott korban élők közötti kapocs, hanem nekünk, modern kori embereknek is szóló üzenet, ma is élő szó. Ahogyan a Száz költő egy-egy versében, a többi klasszikus japán vaka között is sok olyan művet találunk, amelyek egy az egyben kifejezik a 21. századi emberek érzéseit, és sok olyan gondolatot énekelnek meg, amelyek kortól és kultúrától függetlenül bárkire érvényesek lehetnek. Hiszünk benne, hogy ezen vakák, e szépen csörgedező, korszakokon és határokon át folyó hegyi patakok áradatának megismerésével valamennyi mai olvasó lelki világa kitágul és gazdagodik.

 

A két fordító találkozása a japán irodalommal

Fittler Áron:

„A klasszikus japán irodalommal gimnáziumi éveim alatt találkoztam először, és rögtön magával ragadott ezen művek hangzása és aprólékos természetábrázolása. Azt is lenyűgözőnek találtam, hogy a kultúra olyan korai időszakaiban, mint a 8–13. század, igen sok írónő és költőnő tevékenykedett Japánban, ahogyan azt is, milyen árnyaltan és precízen ábrázolták az emberi lelket. Az egyetemen aztán elkezdtem mélyíteni klasszikus japán nyelvvel és irodalommal kapcsolatos ismereteimet, majd az Ószaka Egyetemen először a Szarasina naplót kutattam. Utána a 10–13. századi költőnők buddhista verseinek jellegzetességei kerültek érdeklődésem középpontjába, ebből a témából írtam doktori értekezésemet. Úgy éreztem, a posztgraduális képzés elvégzése után mindenképp szeretném megismertetni ezt a csodálatos világot a fiatalabb korosztállyal, így egyetemi oktatóként igyekszem közelebb hozni a klasszikus japán irodalmat a japán és a Japánban tanuló külföldi hallgatókhoz. A műfordítás egyetemi éveim alatt kezdett érdekelni, japán klasszikus vakákat immár nagyjából tíz éve fordítok. Lefordítottam régi nagy kedvencemet, a Szarasina naplót, ez 2018-ban jelent meg. Nem könnyű feladat úgy megismertetni a klasszikus japán irodalmat a kulturálisan és időben is távoli mai nyugat emberével, hogy élvezzék és egyben meg is értsék annak jellegzetességeit. Fordítással kapcsolatos kutatásaim és új fordítási módszerek kikísérletezésével ezen cél eléréséért igyekszem munkálkodni.”

Károlyi Orsolya:

„A főiskolán japán nyelvet és kultúrát tanultam, az irodalom iránt akkor kezdtem el érdeklődni, amikor meséket fordítottunk az órán. Később aztán, amikor a Japán Alapítvány jóvoltából rövid ideig Japánban tartózkodtam, ezekhez a mesékhez hasonló műveket kerestem, mire a könyvtáros a Régi idők történetei című tanmesegyűjteményt ajánlotta. Szakdolgozatomban és MA dolgozatomban elsősorban a tanmesék fordításáról írtam. A vakákkal MA tanulmányaim első évében találkoztam. Tanárom a Száz költő egy-egy versének segítségével magyarázta a klasszikus japán nyelvtant, és beszélt a karuta nevű kártyajátékról is. Milyen érdekes játék ez, amihez a száz verset kívülről kell tudni! - gondoltam, majd karuta-kört szerveztem a főiskolán, egy évfolyamtársammal közösen írt blogon pedig hobbi szinten elkezdtem fordítani a Száz költő egy-egy versét. Nagyon élveztem utánajárni az egyes költeményeknek, az egyetemi órákon ennek az örömnek az éreztetését tartom a legfontosabbnak. Legyen szó tanmeséről vagy vakáról, lehet valaki magyar vagy japán, szívből remélem, hogy minél többen felfedezik, mennyi érdekesség rejlik ezekben a művekben.”

 

A vaka-költészet fordításának jelentősége

„Gyakran kérdezik, mi a jelentősége a klasszikus japán irodalom fordításának. Ilyenkor mindig az ukijoe festészet jut eszembe. Az ukijoét a 19. században könnyed műfajként kedvelték az egyszerű emberek. A nyugatról Japánba látogatók aztán hazavitték ezeket az alkotásokat, és hirdették azok szépségét. Ezeket a műveket ma is gondosan őrzik a múzeumok, ezen kívül nem kevés nyugati művészt ihletett meg az ukijoe. Ezek a körülmények ennek a japán festészeti stílusnak a továbbörökítését eredményezték. Úgy gondolom, talán az irodalmi művek fordítása is hasonló szerepet tölt be. Van azonban még egy jelentős dolog, mégpedig az, hogy a klasszikus japán irodalom érdekes. Fontosnak tartom, hogy az ilyen érdekes dolgokat ne tartsuk meg magunknak, hanem Önökkel megosztva együtt fedezzük fel.” (Károlyi)

 

A japán irodalom és kultúra Magyarországon

Kis hazánk és Japán kapcsolata hivatalosan 1869-ben kezdődött, 2019-ben ünnepeltük ennek 150. évfordulóját. Kevés számban ugyan, de a japán irodalom különböző alkotásait ültették át magyarra. Ezek között is különleges népszerűségnek örvend a haiku, amelyből rengeteg magyar nyelvű darab születik minden évben. Nem csak az irodalom, hanem a japán kultúra más ágait is sokan kedvelik. Számos rajongója van a küzdősportoknak is.

„Emlékszem, amikor én még semmit sem tudtam Japánról, általános iskolás öcsém karate edzésre járt. Természetesen sokan kedvelik az animéket, az ezekre specializálódott MONDO nevű magyar folyóirat szerkesztősége minden évben megtartja animével és japán kultúrával kapcsolatos rendezvényét. Ezen kívül több városban is szoktak japán napokat tartani, amelyek alkalmával a résztvevők közelebb kerülhetnek a japán kultúrához. Magam is tartottam karuta bemutatót ilyen rendezvényeken.” (Károlyi)

 

A klasszikus japán irodalom eddigi hazai befogadása

„Igaz, más nyugati nyelvekből, de a 20. század eleje óta fordítják magyarra a klasszikus japán irodalom alkotásait. Ezek közül is kiemelkedik a Gendzsi regénye, amelynek részletes lélekábrázolása sok magyar olvasót lenyűgözött. Az általam fordított Szarasina naplóval kapcsolatban is találkoztam olyan véleményekkel, miszerint igen meglepő, hogy Japánban már a 11. században lélektani regények születtek, mégpedig nőírók keze által. Olyan is volt, aki rendkívül különlegesnek és érdekesnek tartotta azt, hogy a Szarasina napló szerzője verseket sző élettörténetének elbeszélésébe. A nyugati irodalomban kevés az olyan önéletírás vagy regény, amelyben verseket találunk, a Heian-kori japán irodalomról azonban összességében elmondható, hogy a korabeli arisztokraták mindennapi kommunikációjához elengedhetetlen vaka fontos szerepet tölt be az akkori regényekben és irodalmi naplókban. Úgy tűnik, a magyar olvasók számára az ilyen jellegű művek érdekesek és az újdonság erejével hatnak. Ha a vaka-költészet eddigi hazai befogadását nézzük, hasonlóan a haikuhoz az nyűgözi le leginkább az olvasókat, hogy kevés szóval sokat mondanak. Témák szerint a legkedveltebb művek közé a mulandóságról szóló vakák, illetve a szerelmes költemények tartoznak.” (Fittler)

 

Fordításunk különlegessége

Noha több klasszikus japán irodalmi mű magyar fordítása elérhető, köztük néhány olyan is, amelyekben a fordító bemutatja annak jellegzetességeit és érdekességeit. Az ilyen munka azonban még igen kevés. Jelen könyv, a Száz költő egy-egy versének értelmezéssel ellátott fordítása nem csupán a ma Japánban legismertebb vaka-antológia átültetése. A befogadó részletes magyarázatokat olvashat az egyes versekről, valamint számos, a költeményekben szereplő növényeket, állatokat, helyeket ábrázoló kép, illetve egy Josikai Naoto professzor jóvoltából közreadott, 1700 körül keletkezett karután látható költőportrék segítségével is közelebb hozza a gyűjteményt az olvasóhoz.